földesúr, költõ
Nikla
Niklai temető

1776. május 7-én született Egyházashetyén. A beteges, gyenge gyermeket a klasszikus műveltségű apa későn fogta tanulásra. Az alapfokú ismeretek megszerzése után a soproni Evangélikus Líceumba került, ahol gyorsan kitűnt természetes eszével és bámulatosan fejlett testi erejével. A tanuláshoz nem volt kedve, ezért atyja kivette az iskolából, és otthon gazdálkodásra fogta. Rendszeresen olvasott, kedvenc költője Horatius volt. 1799-ben feleségül vette másod-unokatestvérét, Dukai Takách Zsuzsannát. Sömjénbe költöztek, ahol gazdálkodott tovább. Az olvasás mellett elkezdett verselni. 1803- ban visszaköltözött Niklára. Első verseskötete 1813-ban jelent meg. Kölcsey elmarasztaló kritikája hatására visszavonult az irodalmi élettől, és a verselés mellett esztétikai tanulmányokkal foglalkozott. Költészetében a magyar nemesség latinos műveltsége és eszmevilága jelenik meg. A klasszikus időmértékes verselés egyik legnagyobb magyar alakja lett. Esztétikai tanulmányai is jelentős hatással voltak kortársaira. 1836. február 14-én hunyt el. Munkái: Verseskötet (1813.) A versformákról (1826.) Kritikai levelek (1829-34.) A kritikáról (1833-35.) A magyarországi mezei szorgalom némely akadályáról (1833.)