úszó, jogász, a berlini olimpia bronzérmese
Kaposvár
Keleti temetõ IV. szegély 17.

1915. szeptember 4-én született Kaposváron. Már 14 éves korában versenyszerûen úszott. Edzõje, Adorján József korán felfedezte az ifjú tehetségét. Az úszás mellett kitûnõ atléta és pompás labdarúgó volt. 1930-tól a Kaposvár Turul igazolt versenyzõje lett 1931-ben 800 méteres gyorsúszásban bronzérmet szerzett az országos bajnokságon. Egy évvel késõbb ezt a helyetezüstre javította. A BEAC-ba igazolt le, ahol az egyik klubtársa CsíkFerenc volt, edzõje pedig Vértesy József. A torinói Fõiskolás Világbajnokságon aranyérmes lett 1500 méter gyorson. Az országos bajnokságon négy aranyat is nyert. 1934-ben a magdeburgi EB-n a 4x200-as váltó tagjaként aranyérmet nyertek. (Lengyel, Csík, Gróf, Maróthy). Ekkor már két szerelme volt Lengyel Árpádnak: az úszás és a vízilabda. Azon kevesek közé tartozott, akik nem csak úszásban, de vízilabdában is viselhették a címeres mezt. Egy párizsi tornán kényszerbõl került a válogatottba, és õ volt az, aki a francia, a holland és a belga ellenfeleknek szórta a gólokat. Szerepelt egyszer az olaszok ellen is, de társai irigységbõl lejáratták. Ezek után többet nem kívánt pólósokkal szerepelni. Nagyon készült az olimpiára. Három számban indult, de a legtöbbet a 4x200-as váltótól várt. A japánok és az amerikaiak mögött a harmadik helyre úsztak be. Az olimpiai teljesítményéért itthon megkapta a Toldi Miklós érdemérem ezüst fokozatát. Indult még országos bajnokságokon, sõt a Londoni EB-n is. Közben megszerezte az Államtudományi doktori címet, és a Gamma Rt-nek lett tisztviselõje. Tagja volt az 1943-as évben felállt Gamma vízipóló csapatnak, melyet Gyarmati Dezsõ vezetett. A háború után Amerikában élt. 1993-ban Edgwaterben (USA) hunyt el. Maradványait hazahozták, és a Keleti temetõben helyezték örök nyugalomba.