jegyzõ, fõjegyzõ
Barcs
Vasvári P. utcai temetõ III. szegély

1857. október 12-én született a Fejér megyei Kálóz községhez tartozó Nagyhörcsögpusztán. Apja uradalmi kertész volt. Középiskoláit Fehérváron és Budapesten végezte. Katonaidejének letöltése után először Hobolon intéző lett, később Mozsgón jegyzőgyakornoki állást vállalt. 1887. március 1-tõl Barcson először körjegyzőhelyettes, majd Barcs, Pálfalu és Szentes képviselő-testületének döntése alapján körjegyzőként dolgozott. A következetes közigazgatási tevékenysége mellett aktív közéleti tevékenységet is vállalt. Rendszeresen írt, elbeszélései, novellái, versei folyamatosan jelentek meg folyóiratokban. 1927. november 1-jén 70 éves korában 40 évi folyamatos szolgálat után ment nyugdíjba. Ebből az alkalomból kapta meg a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Nyugdíjas éveiben botanikával, helytörténettel foglalkozott. A II. világháború során 1944 karácsonyakor szinte valamennyi ingósága, szép könyvtára, feljegyzéseinek nagy része megsemmisült. A súlyos csapás zárkózottá tette, az új körülmények közé nem tudott beilleszkedni. 1953. október 9-én 96 éves korában hunyt el.