apátplébános, aranykoszorús nótaszerzõ
Barcs
Vasvári P. u. II. szegély

1861. szeptember 7-én született Zalaegerszegen. Apja Huber Alajos, órásmester és ékszerész, anyja Rajkay Magdolna. Középiskolai tanulmányait Zalaegerszegen, majd Szombathelyen végezte. Az érettségi vizsgát Nagykanizsán tette le. 1882-ben vették fel a Veszprémi Szemináriumba. 1886. július 1-jén szentelték pappá. Először Káptalantótiban, majd 1896-tól Somogyvárott volt káplán. 1898-ban tette le a zsinati vizsgát. 1901. január 1-jével helyezték Barcsra plébánosnak. Különböző egyházi szervezetekbe választották be: szentszéki ülnök, helyettes esperes, tanfelügyelő, kormányfőtanácsos. Lelkészi és közéleti tevékenységéért 1936-ban a jubileumi érdemkereszttel tüntették ki. A papi hivatása mellett országos hírű zeneszerző is lett, bár a zeneszerzést és a zeneelméletet autodidakta módon sajátította el. Művésze volt a hegedűnek. Első dala még a papi szemináriumban született. Nótáit és csárdásait a kortársak nagyra értékelték, a szerzőt „zenei vadvirágnak” nevezték. 1928-ig 105 szöveges dala és 40 csárdása jelent meg. 1926-ban fényesen ünnepelték meg Barcson a 20 éves apáti és a 40 éves zeneszerzői jubileumát. Egy balatonföldvári hangversenyen együtt szerepelt Blaha Lujzával, akinek kedvelt zeneszerzője volt. 1935-ben az Ország –V ilág hetilap első Blaha Lujza ezüstérmét õ nyerte el. Nemcsak a hitélet és a kulturális élet terén szerzett érdemeket, hanem a magyarosítás terén is maradandót alkotott. Huber Gyula Barcs népszerű alakja volt. Évforduló, ünnepség nem múlhatott el szerzeményei nélkül. 42 éves barcsi szolgálat után 1943. augusztus 17-én hunyt el.